A villagazdaságok létrejötte

See this text in

Adatok a római kor előtti településekről

 A római hódítást közvetlenül megelőző időszak településtörténete Pannoniában – különösen, ha a korai települések és a villák kapcsolatát vizsgáljuk - nehezen dolgozható fel, részben a kutatottság hiányosságai miatt. A kelta őslakosság egyrészt erődített településekben, oppidumokban (Velem, Gellérthegy, Szalacska, Regöly) másrészt kisebb, falusias jellegű, erődítés nélküli telepeken élt (pl. Szentendre, Pomáz, Békásmegyer, Albertfalva, Lepsény, Süttő, Lébény, Szakály, Tác-Margittelep, stb.). A római villák kutatásához kapcsolódóan főleg az utóbbi, erődítés nélküli települések fontosak. Azok közül a területek közül, ahol a későbbi római villák koncentrálódtak (Fertő-tó környéke, Balaton-felvidék, Aquincum környéke) a Fertő-tó környéke a boiusok, Aquincum környéke pedig az eraviscusok szállásterülete volt. A római hódítást megelőző telepeket főleg Aquincum környékéről ismerjük, egyrészt a Duna menti kedvező adottságú területeken (Békásmegyer-Pünkösdfürdő, Corvin tér, Nagytétény), másrészt a budai hegyvidék völgyeiben (Pesthidegkút, Budapest-Kamaraerdő). A Carnuntumban állomásozó legio XV Apollinaris veteránjainak letelepítése után a kelta boiusok területe az ager Savariensis nyugati peremére szorult vissza, a tumulusok száma a noricumi-pannoniai határvonalon a legnagyobb, ettől keletre a sírfeliratokon is csak elvétve találunk kelta neveket.

Az őslakosok települései közül az erődített oppidumokat a rómaiak vagy teljesen elpusztították, vagy a limes menti településeket bevonták a határvédelmi rendszerbe, a lakosságot pedig a provincia belsejébe költöztették, helyükre auxiliáris csapatok érkeztek (pl. Esztergom, Dunaszekcső, Stari Slankamen). A nem erődített kelta telepek nagy része megéri a hódítás korát, amit a római kori szórványleletek is mutatnak (pl. Lébény-Magaspart), de folyamatos kontinuitásnak ritkán vannak nyomai (lásd Szakály esetét a 3. fejezetben), a legtöbb kelta telep a La TèneD-temetőkkel együtt megszűnik a hódítás időszakában.

 Konkrétan a villák területén sokszor figyelhető meg bennszülött leletanyag, azonban a korai településre leggyakrabban a kerámiatöredékeken kívül semmi sem utal.

A római kor előtti települések jellegzetességei

A római villák területén található esetleges korábbi megtelepedések nyomait gyakran megfigyelhetjük, ezek a nyomok azonban általában csak a leletanyagban található késő La Tčne kerámiát jelentik. A településszerkezetre nem sok adatunk van, viszont ismerjük a szakályi késővaskori-korarómai lelőhely házait, ahol bár későbbi villatelepülés nem volt, azonban kontinuitás figyelhető meg a késővaskori és a római kori települések között.(lásd 3.fejezet) A szakályi késővaskori településen földbe mélyített, lekerekített sarkú négyzetes, néha ovális házak voltak, melyekhez nyeregtetős fa felépítmény tartozott. A házakon belül számos cölöplyuk található. A másik háztípus az ún. zsúptetős típus, ahol a cölöpök a gödör szélén álltak. A házak harmadik típusa az ún. “hat cölöpös” ház volt, melynek sárral tapasztott vesszőfonatokból kialakított paticsfala volt.

  A település mezőgazdasági tevékenységének nyoma a számos tárológödör. Egyikük alsó része agyaggal kitapasztott és kiégetett volt, így szárazon tartotta a gabonát. A gödrök cilindrikusak, vagy ún. körte-alakúak voltak. Az előkerült gabonamaradványok alapján a bennszülöttek körében és a Barbaricumban használt búzafajtát, a triticum dicoccumot termesztették, ellentétben a rómaiak által használt, magasabb terméshozamú triticum aestivummal. Az egyik gödörben egy szarvas csontváza került elő, ami a bőség és termékenységkultusszal állt kapcsolatban.

 A II.számú táci villától néhány száz méterre Tác-Margittelep lelőhelyen az őslakosság földbe mélyített, 2-4 illetve 6 oszlopos gerendaházai és sütőkemencék kerültek elő.

A települések továbbélése a római hódítás során

Az őslakosok települései közül az erődített oppidumokat a rómaiak vagy teljesen elpusztították, vagy a limes menti településeket bevonták a határvédelmi rendszerbe, a lakosságot pedig a provincia belsejébe költöztették, helyükre auxiliáris csapatok érkeztek (pl. Esztergom, Dunaszekcső, Stari Slankamen). A nem erődített kelta telepek nagy része megéri a hódítás korát, amit a római kori szórványleletek is mutatnak (pl. Lébény-Magaspart), de folyamatos kontinuitásnak ritkán vannak nyomai, a legtöbb kelta telep a La Tčne D-temetőkkel együtt megszűnik a hódítás időszakában. A villák területén lévő korábbi települések nem élnek tovább a római korban, kontinuitásra egyenlőre csak a Kapos-völgyéből vannak adataink, ahol a továbbélés részben éppen a villák hiányával magyarázható.

A stratégiailag és katonailag jelentéktelenebb területen lévő Szakály bennszülött tradíciók szerint él tovább a római kor folyamán, amit a kevés római és sok kelta jellegű leletanyag is jelez. A mortariumok hiánya – mint az egyik legjellemzőbb római háztartási eszköz és a romanizáció egyik jellemzője – szintén a bennszülött továbbélést bizonyítják. A terület marginális mivolta miatt nem szerveződtek villagazdaságba a terület bennszülött földbirtokai, a terület municipalizációjára sincsen adatunk, így továbbélhetett az őslakosok települési és földművelési tradíciója, amely a szevezett villagazdaságokkal ellentétben a nem túl produktív vadtalajváltó ("rückzugslandschaft") elvet követte.

A boiusok területén a továbbélés csak ott mutatható ki, ahol a villák hiányoznak: a provincia nyugati szélén, ahol sok tumulust és bennszülött telepet találunk, villákat viszont nem. Ezzel ellentétben a territorium villákkal sűrűbben beépített keleti részén nem találunk továbbélésre utaló nyomokat.

Új bennszülött tradíciójú települések római uralom alatt

 A római foglalás után a stratégiailag fontos területeken – főleg a limes mentén – a kelta lakosság oppidumait a határvédelmi rendszerbe integrálták, a települések népességét pedig a legtöbb esetbén áttelepítették. Emiatt ezeken a területeken nem mutatható ki kontinuitás a római foglalást megelőző időszak és a római kor bennszülött telepei között. Aquincum környékén még a Flavius-kor előtt létrejönnek új bennszülött telepek a segédcsapatok táborai körül (pl. Óbuda-Újlak), a népesség másik részét pedig ugyanekkor a határvonal mögé telepítették. Ennek bizonyítéka a Csúcshegy-Harsánylejtőn feltárt, az 1-2.század fordulóján létesített telep, ahol az egyértelműen kelta őslakossághoz köthető leletanyag mellett a telep tudatos kialakítása, az előzetes tereprendezés római beavatkozásra és szervezett telepítésre utal. Békásmegyeren is nyomon követhető a helyi lakosság új települése, az I. század közepétől paticsfalas, majd kőpakolásos, később 1-2 helyiségből álló kőfalas kunyhók alkotta átmeneti településcsoport mutatható ki a II. század közepéig. A limes vonalától távolabbi új megtelepedésekre is jellemző a helyi, kelta eredetű kerámia (fésűs díszű, szürke fazék, tálak, hombárok, grafitos edények) és a kevesebb római anyag. A hagyományos életmód mellett a romanizáció jele is fellelhetők: a csúcshegyi telep közelében fekvő temetőben már megjelenik a bennszülöttek körében a sírkőállítás szokása is: az egyik sírkövön a férj római öltözetben egy klinén fekszik, mellette áll felesége hagyományos kelta viseletben.

Kontinuitás a bennszülött gazdaságok és a római villák között

Diszkontinuitás a bennszülött telepek és a római villák között

Mivel semmilyen kapcsolat nem mutatható ki a bennszülött telepek és a helyükön később létesült római villagazdaságok között, az összes villa, amelynek területén korai leletanyag került elő, a diszkontinuitás kategóriájába tartozik. Késő La Tčne kerámia került elő – a telepre utaló egyéb fontosabb ismertetőjegyek nélkül – többek között Hosszúhetény-Somkerékdűlő, Gyulafirátót-Pogánytelek, Békásmegyer lelőhelyekről. Földbe ásott lakógödrök nyomai találhatók Szentendre, Balatonfűzfő, Berhida, Pomáz-Lugi-dűlő villáinak területén. A villák azonban minden esetben későbbi alapításúak. Különösen éles a diszkontinuitás az Aquincum környéki villák esetében, ahol a terület összes ismert villagazdasága a markomann háborúk után jött létre.

Termelés a villákban

A villákban kezdetben az önellátáshoz szükséges javak megtermelése folyt, majd később a specializálódott műhelyek megjelenésével a villagazdaságok elkezdtek a piacra is termelni. A nagybirtokok, melyek a rabszolgák mellett szabad munkaerővel is folytathattak ipari termelést, a nagyobb városok és limes-menti ipari központok mellett Pannonia gazdasági életének jelentős alkotói lettek. A későrómai korban a colonusok és inquilinusok a villák termelésben egyre jelentősebbek szerepet játszottak.

A villákban előkerült változatos szerszámok alapján a mezőgazdaság és ipar különbőző ágazatai is előfordulhattak ugyanabban a gazdaságban. A legáltalánosabb mezőgazdasági tevékenység a gabonatermelés volt, amit a gyakran előforduló vasszerszámok: eke, sarló, vasvilla, kasza is bizonyítanak. A jelentősebb szerszámleletek között kell említeni a Balácáról, Kékkútról, Szentgálról és Großwarasdorfból előkerült kaszákat, at eisenstadti ekevasat, a Gyulafirátót-Pogánytelekről és Hajmáskérről ismert sarlókat, valamint a ravazdi villából előkerült vasvillákból, kaszákból és sarlókból álló komplett leletegyüttest. A balácai leletek alapján a gazdaságok a rómaiak által használt búzát (triticum aestivum) termesztették, ellenben a bennszülöttek által használt (triticum dicoccon) búzával. A gabonafeldolgozás emlékei a több villából (Kékkút, Winden am See, Pomáz-Lugi-dűlő) előkerült kézimalmok.

A szőlőtermesztést Domitianus rendelete - melyben megtiltja új szőlők telepítését és elrendeli a meglévők felének kiirtását – elvben visszavetette volna, azonban a rendelet nem volt eredményes. Pannonia szőlőtermesztésének volumenére vonatkozóan ennek ellenére nem egyértelműek az adataink: Winden am See-ben került elő a II.század 1. feléből egy gránitból készült prés és több metszőkés, valamint metszőkések ismertek Balácáról és Gyulafirátótról, egyenlőre azonban nem lehet biztosan megkülönböztetni a szőlő- és olajprést illetve a szőlő és a gyümölcsfák gondozásában használt metszőkéseket. A szentendrei villából vannak a bortermelésre vonatkozó adataink: metszőkések, szőlőmagok és szőlővenyigék maradványai kerültek elő. Mindenesetre az írott források szerint Pannonia a IV.századig borimportra szorult.

 A fakitermelés és megmunkálás a legtöbb helyen általános volt, a villákból sok famegmunkáláshoz és kőművességhez használt vaseszköz került elő. Minden villának sok faépülete volt, a nagyobb gazdaságok ácsokat és kőműveseket is alkalmazhattak ezek karbantartására és javítására.

A legelők és erdők gazdagsága nagyon jó feltételeket teremtett az állattenyésztéshez, ehhez kapcsolódnak a szövéshez, fonáshoz használt, a villák területéről gyakran előkerült munkaeszközök. A halászat hálóval és horoggal egyaránt történhetett, a villák területéről horgok, szigonyok, hálónehezékek kerültek elő. Néhány, villák közelében létesített halastó kő- illetve földgátja haltenyésztésre utalhat (Pátka, Balf).

 A villák ipari termelésével kapcsolatban is sok adattal rendelkezünk, több helyről ismerünk téglaégető kemencéket. A villákban az önellátó téglaégető-műhelyek nem látták el termékeiket bélyeggel. A fertőrákos-golotai villától 30 méterre került elő egy 5,4x5,5x4,2 méteres téglaégető kemence, melynek csak a tüzelőtere maradt meg, égetőtere elpusztult. A tűztér bejárata vályogtéglákból épült. A kemencét az I.század végétől a III.század elejéig használták. Szintén Fertőrákosról, a golgotai villától 3 km-re, az Alsóültetvénydűlő lelőhelyről ismerünk egy másik, későrómai villát, amely mellett 70 méterre szintén előkerült egy kisebb, 2,4x2,8 méteres téglaégető kemence. Itt szintén csak a tüzelőtér maradt meg, amely három részre volt osztva. A kemence a IV. században működhetett. Gyulafirátóton került elő két négyszögletes téglaégető kemence, valamint továbbiakat ismerünk Eisenstadt, Balatonfüred, Szentkirályszabadja, Csopak, Alsóörs, Berhida lelőhelyekről. Az eisenstadti villából a téglaégető kemence mellől Caius Coranius magister figlinarum felirata is előkerült.

A téglaégetés mellett a villákban jelentős fazekastevékenység is folyt, Gyulafirátóton a házikerámia mellett domborműves terra sigillata-utánzatokat és jó minőségű pecsételt kerámiát is gyártottak. A balatonfűzfői villa fazekastelepén több kemence került elő, melyekben a korsók, tálak mellett pecsételt díszű edényeket gyártottak, a villán kívül valószínűleg a környező bennszülött telepeket látták el kerámiával. Winden am See-ben az előkerült leletanyag alapján valószínűleg mázas kerámia gyártásával is foglalkoztak.

A téglaégetés mellett a villákban jelentős fazekastevékenység is folyt, Gyulafirátóton a házikerámia mellett domborműves terra sigillata-utánzatokat és jó minőségű pecsételt kerámiát is gyártottak. A balatonfűzfői villa fazekastelepén több kemence került elő, melyekben a korsók, tálak mellett pecsételt díszű edényeket gyártottak, a villán kívül valószínűleg a környező bennszülött telepeket látták el kerámiával. Winden am See-ben az előkerült leletanyag alapján valószínűleg mázas kerámia gyártásával is foglalkoztak.

Szentélyek a villákban

A budaörsi villában szintén egy háziszentélyben állhatott az itt előkerült, Terra Maternak szentelt oltár. A testvérhegyi villában egy 7 méter széles lekövezett út mellől került elő egy Silvanus-relief, ami valószínűleg egy útkereszteződés-szentélyhez tartozhatott. A Ravazdon előkerült bronz votív kéz a keleti eredetű Sabasios-kultusz emléke. A pannoniai villák között építészetileg Eisenstadtban a legmegfoghatóbbak a szentélyek. A sokoldalú vallási életet jelzi az itt előkerült a Diana-oltár, Asklépios-relieftöredék, a két Silvanusnak szentelt oltár, Fortuna-szobor, Priapos-szobor, Mithras-tábla, illetve az ólom fogadalmi emlékek. Az oltárok és istenszobrok a villa különböző belső részeiből kerültek elő, a főépületen belül működhettek az akár 2-3 helyiségből álló szentélyek.

Hasonló márványasztal vagy oltár peremének töredékét ismerjük a csopaki villa területéről. Korábban a kékkúti villa épületét is ókeresztény bazilikának tartották, ezt azonban az újabb kutatás cáfolta. Biztosan az ókersztény kultuszok emléke viszont a kővágószőllősi villa mellett előkerült IV. századi kétszintes mauzóleum és kápolna. Az alsó szinten geometrikus és figurális festéssel díszített sírkamrák voltak, a felső részen található kis, apszisos kápolnában állandó egyházi tevékenység folyt, amit a Sopianaehoz, az ókeresztények egyik fő központjához való közelség is megmagyaráz.

Különbségek vidéki és a városok melletti villák között

A pannoniai villák geográfiai elhelyezkedésének több összetevője volt. A klíma, a hely fekvése vagy a közelben lévő fontos utak mind fontos szerepet játszottak a villák területi elterjedésében.

Pannoniában három nagy csoportra oszthatjuk a villagazdaságokat: a Fertő-tó környéki, a balatonfelvidéki és az Aquincum környéki villákra. Mindhárom terület valamelyik város territoriumához tartozott, a Fertő-tó környéke Carnuntum, a Balaton-felvidék az egyenlőre nem egyértelműen lokalizálható Hadrianus-kori municipium, Mogentiana, az aquincumiak pedig Aquincum territoriumán találhatóak. A belső területeken fekvő, szorosabb értelemben vett vidéki villákról nagyon kevés információ áll rendelkezésünkre, részben a villák említett koncentrációja, részben a kutatás hiányossága miatt. Ezért a városkörnyéki és vidéki villák különbségénél csak általánosságokra szorítkozhatunk: a gazdagabb, fényűző villákat a municipális arisztokrácia a városok közelébe építette, a marginális területeken, városoktól és fontos kereskedelmi útvonalaktól távol fekvő, vidéki villák valószínűleg szerényebbek voltak. Aquincum környékén kimutatható, hogy a városhoz közel a veteránokon kívül főleg a tartományi közigazgatás képviselői vannak jelen, a várostól távolodva egyre több városi tisztviselő és más társadalmi rétegbe tartozó földbirtokost ismerünk. A távoli, vidéki villák egyébként gyakran városi tisztségviselőké.

A villák díszítése

A római kori villák azonosításakor gyakran a stukkók, vakolatok, falfestmények töredékeinek megléte a villa meghatározásának egyik kritériuma. Kisebb falfestménytöredékek gyakran előkerülnek a villák területéről, gazdagon díszített villát viszont csak néhányat ismerünk. A balácai villa a leggazdagabban díszített pannoniai villák egyike. Több helyiségéből kerültek elő mozaikpadlók, a 8.szoba fekete-fehér sakktáblamintás és növényi ornamentikájú mozaikja az itáliai korai fekete-fehér stílust követi és a Severus-korban kezd elterjedni Pannoniában. Hasonló, fekete-fehér geometrikus motívumokból álló mozaik került elő a 10.szobából is. A legszebb mozaikok a villa 31. és 20.szobájában találhatóak. A 31.szoba polychróm mozaikja egy négyszögletes főmezőből és egy apszisból áll. Az apszisban kantharos látható. A főmezőt 6*4 négyzet alkotja, amelyekben növényi, geometrikus és pelta motívumok váltakoznak. A középső fő képmezőben egy sokszínű guilloche által határolva egy gyümölcsfa és két madár ábrázolása látható. A 20.szoba mozaikja hasonló a 31.szobához: szintén egy négyzetes főmezőből és apszisból áll, megtalálható rajta az előzőhöz hasonló kantharos-motívum is. A mozaikokon kívül számos falfestmény ismert a balácai villából, közülük kiemelhető a kozmológiai képi programmal rendelkező ún. “sárga-lila szoba”.

A sárga-lila szoba tükrös megoldású, lila osztósávokkal tagolt sárga képmezőkből áll, lila lábazati résszel. Az eddig rekonstruált jelenetek egyikét a felső részen gazdag díszítésű stukkó-párkány és virágokkal díszített ornamentikus sor szegélyezi, az osztósávban épületek körvonalai és egy kandeláber látható, a lábazati rész sást és vízimadarakat ábrázol. A sárga-lila szoba képei a falfestészet kiemelkedő szépségű és jelentőségű emlékei. Egy másik fontos balácai falfestmény a II.század első feléből a szüreti jelenetet ábrázoló mennyezetfreskó, melyen dionysikus thiasos jelenet látható, szereplői Dionysos, Silénos és maenádok. Megemlíthetjük még az ún. “fekete szoba” gyermek Dionysos figuráját és az ún. “vörös-fekete szoba" falfestményeit.

Balácához mérhető minőségű díszítés csak a Parndorfi villából ismert, itt Bellerophón-Chimaera mozaik, Diana-büszt ábrázolású mozaik és több geometrikus mozaikpadló került elő a IV. századból. Különböző geometrikus motívumú mozaikok kerültek elő még a deutschkreuzi, a šmarje-grobelcei és a šmarje-pristovai villákból. Pannonia területéről ezen kívül csak az örvényesi villából ismerünk egy fehér-fekete-vörös-zöld-sötétkék színű, egyszerű opus sectile technikájú mozaikpadlót.

Aquincum környékén két gazdagon díszített villa ismert, csúcshegyi villa apszisos caldariuma és szomszédos reprezentációs helyisége márványutánzatos lábazatú, színes képmezőkre osztott falfestményekkel rendelkezik, díszes stukkók, futó állatalakokat mintázó párkányok, szüretelő jelenetet ábrázoló stukkódombormű díszítik. A másik, falfestményekkel rendelkező villa a nemrégiben feltárt Szőlőskert utcai épület.

Kisebb falfestménytöredékek számos villában kerültek elő, ide tartozik Pomáz-Lugi-dűlő, Örvényes, Gyulafirátót, Kékkút, Balatonalmádi stb.

Adatok a villa tulajdonosára

A villák tulajdonosairól a villákban, illetve azok közelében előkerült feliratok alapján tudunk képet alkotni. A legtöbb ismeretünk az aquincum környéki birtokviszonyokról és az aquincum környéki villák tulajdonosairól van. Aquincum környékén a municipális középbirtok a markomann háborúk előtt csekély jelentőséggel bírt, a máshol már az 1-2.században megjelenő villagazdaságok ezen a területen csak a Severus-kortól kezdenek kialakulni. A markomann háborúk előtt a szabad paraszti kisbirtok lehetett az uralkodó gazdasági forma, a kevés középbirtokos letelepített veterán volt. Kevés rabszolgákra, libertusokra utaló korai feliratos emléket ismerünk a térségből. 124-től, Aquincum municípiummá válásakor az ordo decurionum tagjainak földbirtokokat hasítottak ki a korábbi faluközösségek területéből, és elkezdtek kialakulni a municipális középbirtokok. A decuriones személyneveik alapján ebben az időben főleg a helyi őslakosság elemeiből kerültek ki.

 A markomann háborúk, majd Aquincum coloniává válása (194) után a helyzet megváltozott: Pannonia más területeivel szemben, ahol a korai villagazdaságok nehezen heverték ki a markomann háborúk pusztítását, és a Severus-kortól hanyatlásnak indultak, Aquincum környékén ekkor alapították a legkorábbi villákat, és ekkor indult fejlődésnek a municipális középbirtok is, valamint megszaporodtak a rabszolgákat, libertusokat említő feliratok. Ezzel együtt a birtokosréteg összetétele is megváltozik. Egyrészt a városi arisztokrácia igyekezett földszerzéssel stabilizálni anyagi helyzetét, másrészt az Augustalis- és sevir-testületek között is szétosztottak birtokokat. Kimutatható, hogy a városhoz közeli birtokok főleg kiszolgált katonák és a tartományi közigazgatás tisztviselőinek tulajdonában voltak, a várostól távolodva egyre több városi tisztviselővel és más társadalmi rétegből származó birtokossal találkozunk. Etnikailag is változik a birtokosok összetétele, a helyi romanizált elemek mellett egyre több keleti származású birtokost ismerünk: Bithynia Severa, vagy M. Aurelius Aepictetianus jó példái a keleti eredetű személyneveknek.

 Aquincum környékéről a következő villák tulajdonosai azonosíthatóak felirataik alapján:

Békásmegyer: M. Aurelius Aepictetianus

Biatorbágy: Ulpius Valentius

Budakeszi: Aurelia Castoriana

Budaörs: M Aurelius Victorinus duumvir, C. Iulius Maximianus decurio, M. Aurelius Fronto

Csúcshegy: T. Mercasius Hermes

Dunabogdány: Aur. Marcus decurio

Érd: M. Ulpius Quadratus decurio

Nagykovácsi: Septimius Celer sexvir

Páty: M. Ulpius Karus decurio

Piliscsaba: C. Pomp.Crispinus

The area of Szenetendre-Pomáz: L. Atticius Atticinus decurio, T. Fl. Felicio Augustalis,

 C. Atticus Verecundus

Az aquincumi municipális arisztokráciának az Aquincum környéki villákon kívül számos vidéki birtokuk is lehetett, ezt jelzi többek között L. Aurelius Valentinus és L. Aurelius Silvester decuriones Csajágon állított oltárai, illetve M. Ulpius Gaddas Veszprémben előkerült felirata.

Pannonia többi részére vonatkozóan kevesebb adatunk van a villák tulajdonosainak személyére és a birtokviszonyokra vonatkozóan. A Balaton-felvidéken főleg italicus földbirtokosokkal számolhatunk, amit az I. században idetelepült aquileiai kereskedők (Opponii, Caesernii, Canii) is alátámasztanak. Felmerült, hogy a területen már az I-II.században kialakulhatott a nagybirtokrendszer, erre utalnának a gentiliciumokból vagy cognomenekből képzett –iana, -ianis képzős melléknevekből származó helynevek (Mogentiana, Bassiana, Caesariana, Mansuetiana, Cariniana, Tricciana, Cimbriana, stb.), ahol a helynevek a villa első tulajdonosára utalhatnának, illetve Caesariana esetében császári birtokra. A balácai villa egy X VIKVS / AVGVS(TI) / α feliratú tegula alapján talán Caesariana császári saltus központja lehetett.

A gyulafirátót-pogányteleki villát veterándeductioval hozták kapcsolatba, Winden am See környékén szintén italicus földbirtokosokról beszélhetünk. Eisenstadtból T. Flavius Seianus carnuntumi duumvir oltárát ismerjük. Ajkán Iulia Prisca és P. Sextus Acurius Dexter állíttatott oltárt. Ezeken kívül a ravazdi villából került elő három pecsétgyűrű, melyek alapján a villa tulajdonosai Caius Ernatus Primigenius, illetve L.A.F. és P.E.D. lehettek. A parndorfi villa M. Cocceius Campianus pr(aefectus) v. pr(inceps) c(ivitatis) B(oiorum) sírfelirata alapján korábban a boi arisztokrácia egyik tagját feltételezték a villa tulajdonosának, az újabb kutatás azonban megállapította, hogy a sírkő másodlagos felhasználásáról van szó. A villa császári birtok központja lehetett és valószínűleg azonos a Villa Murocincta-val.

Összegzés

 A villagazdaságok legfontosabb szerepe a gazdasági és ipari termelés volt, az általánosan elterjedt és számos vaseszközlelettel alátámasztott mezőgazdasági tevékenység mellett a villákban jelentős ipari tevékenység is folyt, fazekas és téglaégető műhelyek mellett a fémfeldolgozás és egyéb iparágak is előfordultak. A villák gazdasági potenciálja a limes menti nagy ipari központokéhoz mérhető.

 A villák tulajdonosai több társadalmi rétegből tevődtek össze. A fényűző villák és nagybirtokok tulajdonosai a tartományi és municipális igazgatás vezető rétegeiből kerültek ki. A városi tisztviselők is jelentős birtokokkal rendelkeztek, valamnt kimutathatók egyéb társadalmi rétegek is a villák tulajdonosai között. A kisbirtokok nagy része letelepített veteránok tulajdonában volt.

A villagazdaságok, mint a rómaiak által meghonosított új – a bennszülött földművelési módszereknél produktívabb – mezőgazdasági egységek és az őslakosság kapcsolata, egyúttal a romanizációnak az ipari-gazdasági szempontból történő vizsgálata, valamint a Pannoniára vonatkozó adatok összehasonlítása más területekkel a római provinciális kutatás fontos része, mely a további feltárásokkal és kutatásokkal új eredményekkel bővülhet.

Egy pannoniai villa példája: A balácai villa

 A Balaton-felvidéki villák közé tartozó Nemesvámos-Balácapusztai villa az egyik legjobban kutatott pannoniai villa és több szempontból is érdekes példája a tipikus pannoniai villának.

A balaton-felvidéki villák esetében a bennszülött-római kontimuitás nem fogható meg, főleg italicus földbirtokosokkal számolhatunk, amit az I. században idetelepült aquileiai kereskedőkről (Opponii, Caesernii, Canii) rendelkezésünkre álló adatok is alátámasztanak. Felmerült, hogy a területen már az I-II.században kialakulhatott a nagybirtokrendszer, erre utalnának a gentiliciumokból vagy cognomenekből képzett –iana, -ianis képzős melléknevekből származó helynevek (Mogentiana, Bassiana, Caesariana, Mansuetiana, Cariniana, Tricciana, Cimbriana, stb.), ahol a helynevek a villa első tulajdonosára utalhatnának, illetve Caesariana esetében császári birtokra, ezt az elméletet azonban újabban egyre gyakrabban kétségbe vonják. A balácai villa egy X VIKVS / AVGVS(TI) / α feliratú tegula alapján talán Caesariana császári saltus központja lehetett, amely saltus Mogentiana és Aquincum territoriumai közé ékelődött be, központja pedig valahol Veszprém megye keleti részén lehetett.

A balácai villa tulajdonosairól a villához tartozó, itáliai mintára épült halomsír sírfeliratai alapján tudunk. A tumulus egy pannoniai eredetű romanizált helyi család temetkezőhelye volt, amely Claudius császár alatt kapott polgárjogot. A tumulusba Kr.u. 100 körül kezdtek temetkezni, és a család három generációja használta egészen 160/170 körülig, majd valószínűleg a 167-180 közötti háborúk során hagyták fel a villát és a temetkezőhelyet. A villatulajdonosok közül Tiberius Claudius Aprilis sírfeliratából az is kiderül, hogy nemcsak Savaria colonia decuriója volt, hanem a Hadrianus által alapított Carnuntum municipiumának összes tisztségét is betöltötte, és a valószínűleg a lovagrend tagja lett.

[Ti(berio) Claudio Ti(berii) f(ilio)] Apri-

[li eq(uiti) R(omano) (?) dec(urioni) (?) c]ol(oniae) Cl(audiae) S(avariae)

[omnib(us) honour(ibus)] funct(o)

[in mun(icipio) Ael(io) Ca]rn(unto)

A balácai villa a legkorábban épült villák közé tartozik, első periódusa az I.század utolsó harmadára keltezhető egyrészt az alaprajz alapján, másrészt az étkező, a vörös-fekete szoba, a zöld-lila szoba és a fekete szoba falfestényei alapján. A 20. és 31. számú szobák mozaikpadlója egy későbbi, talán II.század közepi periódusra utalnak. A villa harmadik periódusában (II.század vége-III.század eleje) a korábbi falfestményeket levertél, és az új periódus alapozásához használták. Ebben az időszakban kapta meg a villa a végleges formáját, később csak kisebb hozzáépítések, átalakítások történtek.

A balácai villa a leggazdagabban díszített pannoniai villák egyike. Több helyiségéből kerültek elő mozaikpadlók, a 8.szoba fekete-fehér sakktáblamintás és növényi ornamentikájú mozaikja az itáliai korai fekete-fehér stílust követi és a Severus-korban kezd elterjedni Pannoniában. Hasonló, fekete-fehér geometrikus motívumokból álló mozaik került elő a 10.szobából is. A legszebb mozaikok a villa 31. és 20.szobájában találhatóak. A 31.szoba polychróm mozaikja egy négyszögletes főmezőből és egy apszisból áll. Az apszisban kantharos látható. A főmezőt 6*4 négyzet alkotja, amelyekben növényi, geometrikus és pelta motívumok váltakoznak. A középső fő képmezőben egy sokszínű guilloche által határolva egy gyümölcsfa és két madár ábrázolása látható. A 20.szoba mozaikja hasonló a 31.szobához: szintén egy négyzetes főmezőből és apszisból áll, megtalálható rajta az előzőhöz hasonló kantharos-motívum is. A mozaikokon kívül számos falfestmény ismert a balácai villából, közülük kiemelhető a kozmológiai képi programmal rendelkező ún. “sárga-lila szoba”. A sárga-lila szoba tükrös megoldású, lila osztósávokkal tagolt sárga képmezőkből áll, lila lábazati résszel. Az eddig rekonstruált jelenetek egyikét a felső részen gazdag díszítésű stukkó-párkány és virágokkal díszített ornamentikus sor szegélyezi, az osztósávban épületek körvonalai és egy kandeláber látható, a lábazati rész sást és vízimadarakat ábrázol. A sárga-lila szoba képei a falfestészet kiemelkedő szépségű és jelentőségű emlékei. Egy másik fontos balácai falfestmény a II.század első feléből a szüreti jelenetet ábrázoló mennyezetfreskó, melyen dionysikus thiasos jelenet látható, szereplői Dionysos, Silénos és maenádok. Megemlíthetjük még az ún. “fekete szoba” gyermek Dionysos figuráját és az ún. "vörös-fekete szoba" falfestményeit

ELU

Bibliográfia:

Alföldy 2004 = Alföldy G., ’Die Inschriften des Hügelgräbers von Baláca’ Balácai Közlemények VIII(2004) 23-122.

Burger 1985-86 = Burger, A., ’The Roman Villa and Mausoleum az Kővágószőllős, near Pécs(Sopianae)’ Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31(1985-86) 65-228.

Gabler 1982 = Gabler, D., ’Aspects of the Development of Late Iron Age Settlements into the Roman Period in Transdanubia’ Studies in the Iron Age of Hungary, BAR Int.Ser. 144, Oxford 1982, 65.

Gabler 1993-94 = Gabler D., ’A Balatontól északra lévő terület római kori településtörténetének néhány kérdése’ Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20(1993-1994) 149-155.

Gabler 1994 = Gabler, D., ’Die ländliche Besiedlung Oberpannoniens’ in: Bender, H. – Wolff, H.(hrsg.), Ländliche Besiedlung und Landwirtschaft in den Rhein – Donau – Provinzen des Römischen Reiches, Passau 1994, ???

Kiss 1973 = Kiss, Á., Roman Mosaics in Hungary, Budapest 1973.

Kocztur 1972 = Kocztur, É., ’Ausgrabungen in südlichen Stadtviertel von Gorsium/Tác-Margittelep’ Alba Regia 13(1972) [1974] 69-.

Kovács-Fehér 2001 = Kovács P. – Fehér B., ’Feliratos tégla- és edénytöredékek a balácai római kori villából’ Balácai Közlemények 6(2001) 159-182.

Lányi 1990 = Lányi V., ’Villák és vidéki kőépületek’ in: Fitz J. – Mócsy A.(szerk.) Pannonia régészeti kézikönyve, Budapest 1990, 222-234.

Mócsy 1959 = Mócsy, A., Die Bevölkerung von Pannonien bis zu den Markomannenkriegen, Budapest 1959.

Palágyi 1985 = Palágyi, S., ’Über römischen Villen in Pannonien’ Das Altertum 31(1985) 158-163.

Palágyi 1993-94 = Palágyi S., ’Római kori téglaégető kemencék Veszprém megyében’ Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20(1993-94) 215-228.

Soproni 1993-94 = Soproni S., ’Közöletlen római feliratok a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből’ Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20(1993-94)141-148.

Soproni 1994 = Soproni, S., ’Ein römischer Villenbesitzer aus Aquincum’ Balácai Közlemények 3(1994) 312-320.

Szentléleki 1965 = Szentléleki T., ’Az örvényesi bronzmécses’ Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4(1965) 103-110.

Thomas 1964 = Thomas, E., Die römischen Villen in Pannonien, Budapest 1964.

Visy 1994 = Visy, Zs., ’Die ländliche Besiedlung und Landwirtschaft in Niederpannonien’ in: Bender, H. – Wolff, H.(hrsg.), Ländliche Besiedlung und Landwirtschaft in den Rhein – Donau – Provinzen des Römischen Reiches, Passau 1994, 421-.

Zsidi 1994 = Zsidi, P., ’Die römische Villa von Kaszás-dűlő-Siklós utca, und die Frage der Villen im Territorium des Municipium von Aquincum’ Balácai Közlemények 3(1994) 292-311.