NativeSanctuariesPannoniaHU

A helyi lakosság vallási életéhez köthető szentélyek száma nagyon kevés, ez természetesen összefüggésben áll azzal, hogy a bennszülött istenvilágról is csak nagyon hiányos képet rajzolhatunk, hiszen Pannonia létrejöttével az őslakosság istenei háttérbe szorultak, csak a római istenvilág egyes alakjaival (elsősorban Silvanus) azonosulva éltek tovább. Az őslakosok hitvilágára csak a római kori emlékekből lehet visszakövetkeztetni.

Pákozd:

Az első említésre méltó egy kelta szentély Pákozdról. Ezen a területen az M7-es autópálya építése kapcsán 1969-1971 között folytak leletmentő ásatások és felszíni leletgyűjtés. A lelőhely az ÉK-Dunántúlon, a Velencei tó környékén található egyik kelta központ volt. A kelta szentélyek ismert formájaként egy szent kerületet sikerült feltárni, amely árkokkal volt körülhatárolva és az ilyen "locus consecrati"-knál folyt az áldozatbemutatás. Nagy veszély esetén, vagy ünnepélyes alkalmakkor ezeken a helyeken emberi és állati áldozatokat mutattak be. A szentélyt határoló párhuzamosan futó árkok 42 m hosszan követhetőek ÉK-DNy-i irányban, a DNy-i végükön keresztirányú árkokkal záródott le a szentélykörzet, amelynek ÉK-i vége sajnos elpusztult. A szentély 300 méterre található a Velencei tótól és 20 méterre egy patak forrásától. A szentély területén kisebb gödröket, gödör-rendszereket találtak (körülbelül 40cm szélesek és 40-50 cm mélyek átlagban , kör, félkör alakúak), amelyekben emberi és állati maradványokat találtak. Ezek a gödrök különböző időpontokban az ünnepélyes ceremóniák alkalmával lettek kiásva . Bár a szentély létrejötte a Késő La Téne korhoz köthető, a római uralom alatti továbbélését mutatja, hogy az egyik áldozati gödörben egy római téglára fektetett, feláldozott kutya maradványaira leletek. Ilyesfajta továbbélések más kelta szentélykörzetekben is feltételezhetőek ez alapján, legalábbis a római uralom kezdetén, az 1. század első felében.

Pfaffenberg:

A második szentély a carnuntumi Pfaffenberg, amellyel nem kívánunk részletesen foglalkozni, mivel ez jelenlegi országhatárainkon kívül fekszik, így az osztrák kutatás körébe sorolható. Említése azonban szükséges, különösen a harmadik, gellérthegyi szentéllyel kapcsolatos összefüggése miatt.

Carnuntumtól keletre, a legiotábor és a polgárváros szomszédságában épült ki a szent kerület a Pfaffenbergen. 1970-85 között egy bányaépítés kapcsán végzett itt leletmentő feltárásokat W. Jobst. Az itt talált emlékek egy új múzeumban lettek elhelyezve Bad Deutsch-Altenburgban. A Pfaffenbergnek, csakúgy, mint a Gellérthegynek kelta előzményei vannak, amely valószínűleg a közeli boi törzshöz kapcsolható. A templomkörzet kiépítése már a Kr. u. 1. században megkezdődött. Az épületek emelése Hadrianus uralkodása alatt kezdődött, aki Carnuntumnak megadta a municipium rangot. Az itt talált legtöbb felirat Antoninus Pius és Septimius Severus uralkodása közé datálható. Az itt folytatott kultusztevékenység folytonos maradt az első tetrarchia uralkodásának végéig, a szentélykörzet teljes elpusztítása a 4. század végén következett be, amikoris a keresztények feldúlták és elpusztították az emlékeket. Ez a szent hely Carnuntum városa fölé emelkedve két kis Iupiter templomnak adott helyet (I. és III. templom) és egy további három hajós templom is állt itt, a capitoliumi triász szentélye (II. templom). Ezen kívül a komplexumhoz tartozott egy kis amphiteatrum, amelynek lelátói, mintegy rituális színházként szolgáltak a nézők számára a kultusz kapcsán. A 4. század folyamán számos kisebb-nagyobb emlékmű került felépítésre. A templomkörzet ÉNy-i részén a leletek egy csoportja található, amelyek fontos szerepet kaptak a császárkultuszban (Ara Augustorum). Ezen a részen számos oszlop-emlékmű és ezek alapja található meg. Az oltárok Iupiter Optimus Maximus K (…) tiszteletére lettek szentelve, a felszentelések dátuma mindig június 11. A Pfaffenbergen állított oltárokat elsősorban a római polgárok és veteránok állították, akik a canabae legionisban telepedtek le, az ő testületüket cives Romani Consistentes Carnunti intra leugam-nak hívták, a kultuszhoz kapcsolódó szertartásokat a papok egy speciális csoportja a magistri montis végezte.

Gellérthegy:

A harmadik, egyben legjelentősebb szentély Iupiter Optimus Maximus Teutanus szentélye. Teutanusnak szentelt oltárkövek ismertek Pannoniából több helyről. Aquincumból kettő ismert, amelyet az eredeti felállítási helyén találtak meg, számos oltárkő került elő Bölcskéről, ahol másodlagosan az erőd falába építve találtak rájuk, Kiskunlacházáról a barbarikumból és egy kő Székesfehérvárról köthető még a kultuszhoz. Az elsődleges kérdés a Teutanusnak szentelt oltárkövek eredeti felállítási helyének meghatározása volt, amelynek a Gellérthegyet tekinthetjük.

Aquincumból két oltárt ismerünk, amelyet az eredeti felállítási helyén találtak meg. Az egyiket 1953-ban a Szépvölgyi úton talált Nagy T., aki egy nagy római építmény alapjait ásta itt ki. Később az ásató a lelőhelyet minden bizonyíték nélkül, mint helytartói villát határozott meg. Az ásatási dokumentáció áttanulmányozása után Tóth E. arra a következtetésre jutott, hogy valószínűtlen itt villát feltételezni. Az építmény tengelyében egy kis szentélyszerű épület található, amelyben egy oszlop alapzatát találták és egy Iupitert ábrázoló szobrot, amely az oszlopon állt. Sajnos a lelet töredékes állapotban maradt meg. A feliratnak csak a felső sorát ismerjük, amelyből a felirat nem rekonstruálható. Az olvasható rész a következő: I. O. M. / Teutano/ Conservatori

A Szépvölgyi út Aquincum déli részén helyezkedett el. Maga az objektum 1400 méterre található a katonai tábortól, tehát katonai territoriumon feküdt.. Kőkerítéssel védett területen belül, a Duna felett több kis aedicula, nyitott kápolna és a központban egy pódiumtemplom állt itt tehát.. Az aquincumi szentélyközpont különlegessége egy magas oszlopra emelt Iupiter szobor, amelynek torzója maradt meg. Az istenség kezében scaeptum a lábánál sas található.

A másik oltárt 1888-ban találták a Gellérthegy déli teraszán I(ovi) O(ptimo) M(aximo) T(…)-nak szentelve. Maga a hegy a 19. század második feléig nem épült be, majd 1852-ben a Citadella építése a hegy K-Ny-i irányú nem túl széles felső platóját megsemmisítette, így ezen a helyen nem folyhatott feltárás. Erről az építkezésről csak egy feljegyzés maradt fenn, amely szerint egy négyszögletes épületet találtak. A 20. században több ásatás is folyt a hegyen, amely egy kelta erődöt tárt fel, amit a helyi őslakos eraviscus népesség oppidumaként határoztak meg és megállapították, hogy a római foglalás után az 1. sz 1. felében felhagyták ezt a törzsi központot. Római kori szentélykörzetre utaló épületeket nem találtak itt, kérdéses, hogy a hegy teraszán egy kőből épített szentélyt kell-e keresnünk.

Tehát a Gellérthegyen a római foglalás idején a kelta eraviscus törzs oppiduma terült el, az oppidum fallal és földsánccal volt határolva és az eraviscus törzs központja volt, és Póczy K. szerint ők hódolhattak itt legfőbb istenüknek Teutanusnak, a “Csatákban győztesnek( the valiant in battle)”. Ez a szentély Budapest szívében a Gellérthegyen a mai Citadella helyén állt. A római foglalás után a helyi istent valószínűleg azonosították a rómaiak legfőbb istenével, Iupiterrel a hasonló karakter és megegyező hatalmuk miatt. Ezután Iupiter Optimus Maximus Teutanusnak nevezték és Iupiter alakjában jelenítették meg.

A Bölcskéről előkerült oltárkövek és Tóth E. tanulmánya alapján azonban kétségbe vonható Póczy K.-nak ez a feltevése, hogy itt egy továbbélő bennszülött szentéllyel és kultusszal kéne számolnunk és Teutanus alakjában nem kereshetünk valamiféle elvont eraviscus főistent, akit Iupiterrel azonosítva a római korban tovább tiszteltek volna. Ennek ellent mond a bennszülött istenekről adott fenti jellemzésünk is.

Az utóbbi években a Dunából könnyűbúvárok hoztak felszínre jó néhány Teutanus isten nevét viselő oltárt, Bölcske közeléből. A bölcskei kutatások Soproni S. nevéhez fűzhetőek, akinek megfigyelései szerint ezek az oltárkövek és bázisaik másodlagosan lettek felhasználva a 4. századi erőd megépítésekor. Máig körülbelül 50 különböző kő emlékmű került elő. Ezek a romok felszínén, az erőd fala körül helyezkedtek el. Az építőanyagként felhasznált oltárköveket valószínűleg vízi úton szállították Bölcskére. Az itt talált kőemlékeket Soproni két csoportra osztotta fel. Az első csoportba nagyméretű, díszesebb, oldalaikon néha domborművel díszített oltárkövek tartoztak, amelyeket Iupiter Optimus Maximus Teutanus tiszteletére , a császár üdvére és a civitas eraviscorum üdvére állíttattak aquincum fontosabb tisztségviselői, elsősorban duumvirei által. A felszentelés dátuma kivétel nélkül ante diem III idus Iunias, tehát Június 11.-e. Ebbe a csoportba a következő 11 felirat sorolható:

A feliratos kövek másik csoportjába sorolható köveket főként katonai személyek állították I. O. M.-nak Tehát a Teutanus kövek kérdéséhez közvetlenül nem köthetőek.

A Teutanus oltárokhoz általában nagy méretű, profilállt bázis is tartozik. Tehát a másodlagos felhasználáskor nemcsak az oltárokat, hanem talapzatukat is Bölcskére szállították, amiből is az következik, hogy az elszállításkor az emlékek még eredeti helyükön álltak. Az oltárok eredeti helyét segített megvilágítani T. Fl. Titianus oltárköve, akinek másik oltárát ismerjük a Gellérthegyről, a Rezeda utcából. Ennek szövegezése nagyon hasonló a Bölcskén előkerültével. A gellérthegyi felirat sajnos töredékes, a vége hiányzik. T. Fl. Titianus és M. Aur(elius) állította Philippus Arabs idején (244-248) I.O. M. T(eutanus), tiszteletére, a császár üdvére és a Civitas Eraviscorum boldogulására. Titianus augur volt és a bölcskei analógia alapján a colonia duumvire is. Soproni szerint nem eraviscus augur volt, hanem elsősorban a colonia duumvire, aki a municipális ranglétrán az augur tisztséget is betöltötte. Mivel ennek a bölcskei feliratnak a szövegezése megegyezik a gellérthegyi analógiával az eredeti felállítási helye az eraviscus kultuszközpontban kellett hogy legyen. Itt a feliratok tanúsága alapján minden év Június 11-én a municipium tisztségviselői az eraviscus főisten (Teutanus), a császár és a civitas Eraviscorum üdvére állítottak nagyméretű, díszes, hivatalos jellegű oltárokat.

Iupiter Optimus Maximus Teutanus kilétének tisztázása:

Az 1888-ban talált oltáron nem olvasható az istenség nevének feloldása, így az azt követő időszakban több feloldási kísérlet is született: Tavianus, Taraucus, Taranis feloldás is felmerült. Aztán az 1953-ban a Szépvölgyi úton előkerült felirat biztosan tisztázza a feloldást, mint Teutanus. Teutanus nevének összekapcsolása ezután a gall Toutates istennévvel magától értetődő volt. Irodalmi előfordulása a névnek olvasható Lucanusnál (Pharsalia I 444-446) és Lactantiusnál (Div. Instit.. I. 21,3.). A név hasonlóságán kívül azonban nincs bizonyíték a két isten megegyezőségére és más értelmezési lehetőségek is felmerültek.

A Teutanus szó egy latin képzővel az indoeurópai vagy protoindoeurópai teut-gyökből származik. Az alapkérdés az, hogy ez a szó az eraviscus isten tulajdonneve, vagy a rómaiak által képzett Iupiter attribútum-e. Tisztázandó, hogy a Teutanus-Toutates istennevek hasonlósága csak etimológiai kapcsolatra utal-e, vagy pedig kultuszkapcsolatot jelent, ugyanis a gall istenség nevének és Teutanus szónak a töve ugyanaz az indoeurpai teut- tő. Ebből származik a nyugati keltáknál a tout-, a szigeti keltáknál a tuat-, ahol az eredeti diphtongus –eu- nem maradt meg. Ezek a variánsok megfelelnek a Toutates, Totates névformának. Ezzel szemben a Közép-Dunavidéken és illyr nyelvterületen az eredeti, indoeurópai teut- tő maradt meg. Ez a diphtongus pannoniai személyneveknél is megfigyelhető :Breucus, Creusa, Deuco, Deuso, Reuso, Seuso. Vajon ez az eu- tő fennmaradása a Közép-Dunavidéken egy illyr substrátum emléke a kelta megtelepedés előttről? Emellett szólna az illyr királynő Teuta neve és Teutoburgium helynév a Szerémségben. Minden esetre a Teut- tő a Közép-Dunavidéken mind személy, mind helynévként fennmaradt. A Toutates név etimológiájával kapcsolatban azonban a kutatás kétféle nézőpontot képvisel:

Egyrészt a kéttagú név után az eredeti forma Touto-tates és összetételei. Ebből a szó jelentése: Teuta: törzs, közösség, állam, a tates jelentése: nagyapa, ős, ősapa.
Ezzel szemben Schmiedt és Olmsted ezt elutasítja és a szót egytagúnak véli,amit az –ati- képzővel egészítenek ki. Ennek értelmében a szó jelentése a “törzs védelmezője”.

A Teutanus-Tutates azonosítással kapcsolatban mindenesetre érdekes, hogy a gall Toutates Mercurius és Mars képében tűnik fel a római interpretáció kapcsán, míg Teutanus Iupiter alakjában jelenik meg. A szomszédos Noricumban Toutatis Mars Latobicus mellett tűnik fel. Tehát Teutanus azonosítása a gall Toutatessel hibásnak tűnik.

Kérdéses még, hogy a Teutanus szó használatában mennyire kereshetünk egy továbbélő kelta kultuszt és főistent. A pannoniai Teutanus szó nem a Teuto-tati szóösszetételből ered, mivel a tőhöz a latin –anus képző járul. Teutanus elsőként 130 évvel a római foglalás után tűnik fel a Gellérthegyen. Hasonló módon tűnnek fel latin képzővel és ősi szótővel rendelkező földrajzi nevek, cognomenek és nomen gentilék is a tartományból. Tehát a Teutanus szó egy rómaiak által teremtett attributum, mintegy cognomene Iupiternek, jelentése: Iupiter a Teutanusról. A Legkorábbi ismert oltár 182-re datálható, habár nem tudjuk, hogy mikor kezdődtek az oltárállítások pontosan, nagyon valószínű, hogy nem korábban, mint Aquincum municipium alapítása. Ismert a pannoniai helynévadásban egy csoport, amely egy ősi tőből –ianus képzővel alkotott helyneveket (Bassiana, Tricciana, Caesariana). Ezeknél a névadásoknál nem csupán egy településről, hanem egy hegyi szentélyről is szó van, így tehát a névadás alanya a hegy volt, amelyből attributummal ellátva tulajdonnevet képeztek

Ez a helynévadási gyakorlat jól illeszkedik a pfaffenbergi I.O.M. K(arnuntinus) elnevezéssel, ha elfogadjuk ezt a feloldási kísérletet. Eszerint Karnuntinus a hegy földrajzi nevét őrizte volna meg a szentélykörzet alapításakor. A Teutanus melléknév az oltárokon arra mutat, hogy a tartomány elfoglalásakor ez egy tulajdonnév volt és a rómaiak a szót az eraviscusok nyelvéből vették át.

Hogy hogyan jött tehát létre Iupiter isten Teutanus mellékneve? Tóth E. tanulmányából kitűnik, hogy a gellérthegyi kelta oppidum eredeti nevének tartja Aquincumot. A tartomány elfoglalása után a lakosságot innen áttelepítették és katonai tábort hoztak létre, amelynek szüksége volt egy névre, így kézenfekvő lehetett a bennszülött település nevének átvétele. Ezt alátámasztja, hogy az Aquincum szó nem latin eredetű, jelentése vízforrásokkal ellátott hely. Ennek a kitételnek a Gellérthegy megfelel, hiszen a hegy ÉK-i és DK-i részén számos melegvízforrás található. A névátvétel miatt a Gellérthegy, amely nem képezte a település részét név nélkül maradt, így szükséges volt egy új elnevezést találni. Ezért az őslakosság nyelvéből kerestek megfelelő nevet számára, így lett Mons Teutanus, melynek jelentése:az őslakosság hegye, törzsi hegy. Mivel a hegy alkalmas volt egy Iupiter szentély alapítására, később a hely egy sajátos vallási szokás színterévé vált, az aquincumi hivatalnokok I.O.M.T-nek sajátos rendszerességgel állítottak itt oltárokat, így a Mons Teutanus neve egy megkülönböztető attributumává vált Iupiternek. A római vallástól egyébként nem volt idegen, hogy az isteneiket a különböző területeken különböző melléknévvel lássák el és tiszteljék (Pl. : Iupiter Tavianus, Arubianus, Heliopolitanus, Dolichenus). Tehát nem meglepő, hogy a Mons Teutanuson tisztelt római főistent a Teutanus melléknéven keresztül megkülönböztették a birodalom más területein tisztelt Iupitertől.

Június 11-e jelentősége a Pfaffenbergen és a Gellérthegyen:

Néhány fontos különbség is megállapítható a két helyen felállított oltárok között. Egyrészt a gellérthegyi szentély polgári közigazgatási területre esett, míg a Pfaffenberg katonai territoriumon feküdt. A Gellérthegyen a város vezető tisztségviselői állítottak oltárokat, míg a Pfaffenbergen a quattuorviri nem jelenik meg, csak a cives Romani consistentes Karnunti emel oltárokat Az aquincumi oltárokat I.O.M.T tiszteletére a császár üdvére és az aquincumi közösség fennmaradásáért állították, ez utóbbihoz hasonló nincs a Pfaffenbergen.

A lényeg azonban az, hogy az oltárok állításának napja mind Aquincumban, mind Carnuntumban Június 11. A római naptár szerint ez Matralia ünnepe, azonban feliratainknak és a birodalom más helyeiről ismert , napra keltezett feliratainak ezen ünnephez semmi köze sincsen. A Június 11-i felszentelések magyarázatára több lehetőség kínálkozik

Az első szerint az azonos felszentelési dátum okát a két város hasonló történelmi múltjában kell keresnünk, illetve összefüggésben állna Pannonia történetével. A korábbi kutatás mindenképp találni szeretett volna egy eseményt, amelynek ünnepe, megünneplése június 11-ére eshetne, így magyarázatul szolgálhatna, hogy a két városban miért szentelték fel az oltárokat ugyanazon a napon. Alföldy G. szerint ez a nap Pannonia megalapítása lenne, I. Piso szerint az első capitoliumi triász szentélyének alapítása Savariában, Soproni S. szerint a tartomány két részre osztása, vagy valamiféle fennmaradt kelta ünnep indokolná, Póczy K. és Pető M szerint Június 11-e mindkét város alapítási dátuma lehetett. Tóth E. szerint lehet, hogy ez egyszerűen a szentélyek alapításának emlékünnepe lenne, amelynek megünneplése a római vallásosságban bevett szokás volt és egy-egy közösség saját ünnepét alkotta. Azt, hogy Június 11-e a municipiumalapítás dátuma lenne, valószínűtlenné teszi, hogy Carnuntumban nem a quattuorvirek állították az emlékeket.

Létezett egy korábbi feltevés, amely a carnuntumi feliratokon és egy székesfehérvári kövön szereplő június 11-ét (CIL III 3347) a Marcus Aurelius vezette 172-re keltezett hadjárat esőcsodájához kötné. Az újabb kutatás azonban ezt cáfolja. A székesfehérvári kő új keltezése 178 helyett 172 június 11. Így az esőcsoda napján kellett volna, hogy állítsanak egy-egy oltárkövet Aquincumban és Carnuntumban, ami kevéssé valószínű.

Egyéként érdekes, hogy a székesfehérvári követ a császárok mellett az aquincumi ordo tiszteletére emelték. Ez esetleg arra is utalhat, hogy június 11. az aquincumi municipium és talán a carnuntumi municipium ünnepnapja, alapítási napja lenne.

A legérdekesebb kérdés tehát a június 11-i dátum kiértékelése, amely azonban a további kutatás feladata, jelentésére többféle megoldás is kínálkozik. A kérdés azonban mai tudásunk szerint nem egyértelműen eldönthető. De éppúgy nem tudjuk jelenleg eldönteni, hogy a két szentélyt egyidőben alapították-e, vagy a carnuntumi korábbi és esetleg előképül szolgálhatott az aquincumi szentély létesítésekor. A Pfaffenberg kultuszközpontként való használata ugyanis már az 1. század második felében megindul, de a Iupiter oltárok itt is csak később tűnnek fel, csakúgy, mint Aquincumban.

Összefoglalóan tehát elmondható, hogy bár korántsem tudunk még minden kérdésre egyértelmű választ adni, úgy tűnik, hogy a Pfaffenbergen és a Gellérthegyen, ahol a római foglalás előtt igazolható a bennszülöttek jelenléte, a 2. században megjelenő és kibontakozó kultusz nem feltétlenül tekinthető bennszülött kultusz továbbélésének.

Bibliográfia:

Alföldy, G., ’Aquincum vallási életének története’ Budapest Régiségei 20(1963), 47-69.

Beszédes, J. - Mráv Zs. - Tóth E., ’Die Steindenkmaler von Bölcske-Inschriften und Skulpturen-Katalog’ In: Szabó, A. – Tóth, E., Bölcske, römische Inschriften und Funde. Budapest 2003, 103-218.

Bónis, É., Die spätkeltische Siedlung Gellérthegy-Tabán in Budapest. Budapest 1969.

Jobst, W., ’Carnuntum. Der Pfaffenberg als Sacer Mons Carnuntinus’ in: Aufstieg und Niedergang der Römischen Welt II/6, 701-720.

Mócsy, A. – Fitz, J. (ed.), Pannonia régészeti kézikönyve. Budapest 1990.

Nagy, T., ’Budapest története az őskortól a honfoglalásig’ In: Budapest története az őskortól az Árpád kor végéig. Budapest 1973, 120.

Nováki, Gy. – Pető, M., ’Neuere Forschungen in spätkeltischen oppidum auf dem Gellértberg in Budapest’ Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 40(1988) ,83-99.

Pető, M, ’A gellérthegyi kőbánya’ Budapest Régiségei 32(1998) 123-133.

Petres, É.F. ’On celtic animal and human sacrificies’ Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 24(1972) ,365-383.

Póczy, K., ’A Gellérthegy-tabáni telep topográfiájához’ Archaeologiai Értesítő 72(1959) 63-69.

Soproni, S., ’Előzetes jelentés a bölcskei késő római ellenerőd kutatásáról’ Communicationes Archaeologicae Hungariae 1990, 130-141.

Szőke, M., ’Building Inscription of a Silvanus Sanctuary from Cirpi (Dunabodány)’ Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 23(1971), 221-224.

Tóth, E., ’Die Iupiter Teutanus Ältare’ In: Szabó, A.-Tóth, E., Bölcske, römische Inschriften und Funde. Budapest 2003, 385-438

Bennszülött szentélyek

Pákozd:

Pfaffenberg:

Gellérthegy:

Iupiter Optimus Maximus Teutanus kilétének tisztázása:

Június 11-e jelentősége a Pfaffenbergen és a Gellérthegyen:

Bibliográfia: